2017. augusztus 19., szombat

Prairie Artisan Ales Fred’s Blend


Prairie Artisan Ales Fred’s Blend (13,0%): Éjfekete, olajosnak ható imperial stout érkezik a feltűnő címkéjű üvegből, keskeny, fahéjszínű habbal a tetején. Intenzív, mély, sötét aromák; kávé, fekete földből kihúzott gyökerek könyörtelenségét vaníliás és marcipános könnyedség lengi körül - félelmetes kavalkád járja át a levegőt. Tengermély szerkezete megmarkolja és rabul ejti az ízlelőbimbókat, vészjósló hangulata feketébe öltözteti az ízeket. Vad és kiszámíthatatlan jegyeinek vibrálása bár egy pillanatra sem hagyja lankadni a figyelmet, a mesterien megszerkesztett karakter megnyugvással tölti el a súlyos jellemvonások szerelmeseinek receptorait. 
A címkén feltüntetett komponensek szép egymásutánban jelennek meg - kávé, kakaó, vanília harmonikus egymásra találása tüzes paprika felügyelete mellett következik be. A selymes keretben versenyre kelnek a légiesen könnyed, a koromsötét tónusú és a pikánsan izgalmas jegyek, amik egy érett, tökéletesre finomított testben öltenek testet, nem hagyva kétséget afelől, hogy az egyik legjobb imperial stoutot áll módunkban kortyolgatni. 

2017. augusztus 13., vasárnap

La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #13


La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #13 (10,0%): La Trappe Quadrupelhez egy ízben volt már szerencsém, természetesen messzemenőkig elégedett voltam az eredménnyel. Az pedig csak a legbizarrabb esetben fordulhatna elő, hogy a különféle bámulatos módon történő érlelés a hátrányára válna egy efféle formátumú italnak. 
A "Batch 13"-ként számon tartott verzió legnagyobb hányadában burgundi hordóban nemesedett, a hatás azonban a vártnál is jobban lenyűgözött. Fekete tea színű testén szerény hab húzódik, ez mondhatni igencsak természetes. Illatai meseszerűek, a hordóban történő érlelés megtette a hatását, vaskos, karizmatikus vonásokkal ruházva fel a főzetet. Scotch-szerű, vaníliás, marcipános-mandulás aromák feszülnek egymásnak, ázott tölgyfachips mézzel megcsorgatva; lehengerlő összhatás. Félédes vörösbor jegyei, visszafogott, simogató szénsavhálóval körbefonva; mézes, karamellás, trópusi gyümölcsök aszalványai, likőrszerű édesség szárazabb befejezéssel. 
Minden kortya vibráló hangulatot áraszt, az érlelésnek ez esetben valóban súlya van. A fékezhetetlenül intenzív komponensek kikezdhetetlen kötéssel kapcsolódnak össze, a masszív szerkezet körvonalai mégis kecses, elegáns módon rajzolódnak ki. Egyszerűen tökéletes alkotás! 

2017. augusztus 6., vasárnap

Lost Abbey 10 Commandments


Lost Abbey 10 Commandments (10,0%): Kevés olyan gyártó van a sörfőzés tágas világában, melyek esetében az egyes palackok külleme annyira összhangban lenne a beltartalommal, mint ahogy az a Lost Abbey darabok esetén megfigyelhető. Az üvegben lapuló "belgian strong ale" kifejezetten egy olyan típus, amihez a főzde mesterei eszeveszettül értenek, ezt pedig anélkül is elmondhatnám, hogy belekóstolnék a sörbe; az összefüggés kulcsa ez esetben is a dizájnban keresendő. Egy szó mint száz, remekbe szabott palackokat készítenek a kaliforniai zsenik. 
Kitöltve olyan, amilyennek lennie kell, rubinos árnyalatokat megcsillantó, tengermély barna tónusú testére a krémesség mesterfokát jelentő, soha el nem múló habréteg omlik. Tejszínillatú habja alól megannyi belga csemege képe kapaszkodik elő; pirosgyümölcs-lekvár, szilvalé, füge és egyéb aszalványok, selyemcukros édesség árnyalatai telepszenek meg a levegőben. A kategória kereteit szinte szétfeszítő módon robbannak az ízjegyek, enyhén pezsgő édes vörösbor, krémes alkoholok, befőttszerű komponensek főszerepe köré izgalmas összetevők színes hada gyűlik. Az édeskés jelleget a mézes mazsola, kekszes-sütis-lekváros hangulatok erősítik, de a mélység és összetettség foka a legmagasabb minőségbeli elvárásoknak is maradéktalanul megfelel. A vibráló befejezést aztán fűszeresen száraz utóíz színesíti, kerekebbé téve az összhatást. Egészen kivételes, igazán autentikus alkotás. 

2017. július 22., szombat

Gouden Carolus Cuvee Van De Keizer Blauw


Gouden Carolus Cuvee Van De Keizer Blauw (11,0%): Gyönyörű belga főzet testet öltésének lehetünk tanúi a Cuvée Van De Keizer Blauw pohárba töltését követően, külső jellegzetességei az előzetesen elvárt módon formálódnak tökéletessé, átlátszatlan kólaszínéhez mennyeien krémes habpaplan tojáshéj árnyalata ad kontrasztot. Selymes, krémes, bársonyos illatok, mindenféle jelző helyénvalóvá válik az aromák terén is, ami egyébként leginkább a textúrát lenne hivatott jellemezni. Füge, datolya, vörösbor; aszalványok, magvak tejszínes fürdőjének nyalábjai kapaszkodnak össze puha szálaikkal - összetéveszthetetlen belga aromák. 
Ahogy az lenni szokott a kivételesen minőségi főzetek esetében, az illatok adta körvonalakat mesterien harmonikus módon tölti meg tartalommal az ízjegyek kifinomult játéka; utánozhatatlanul krémes szerkezetben testesülnek meg a mazsolás, aszalt szilvás, gyümölcskenyeres komponensek. Simogató, tejszínes karakter öleli körbe az egyébként igen érett, nemesnek ható szerkezetet, amit a vörösboros, egyszerre túlérett és fanyar gyümölcsös hangulatok elegáns alkoholfátyollal fedett jellege biztosít. 
Amellett, hogy hibákat nagyítóval sem igen találunk benne, határozottan érlelésért kiált a főzet nagyszabású teste, így aki kellő eltökéltséget érez magában, mindenképpen tegye el egy pár hosszú évre, az eredmény valószínűleg lehengerlő lesz. 

2017. július 12., szerda

Ballast Point Victory at Sea


Ballast Point Victory at Sea (10,0%): A Ratebeer-en leadott értékelések alapján a Ballast Point legjobb főzete ez az imperial porter, vélhetően keveseknek lesz tehát vele problémája. A kólaszínű ital tekintélyt parancsoló, keskeny és sima bézs habbal köszön be, majd ezeréves fa háncsának fekete földből előásott illatmolekulái lopóznak elő ódon rejtekükből, s ha mindez kevés lenne, a bársonyos kávé és isteni vanília párosának utánozhatatlan aromái garantáltan a "10 pontos" kategória irányába mutatnak. 
Sötét ízei magával ragadó mélységekbe vezetnek, a földes-fás, keserű csokoládés jegyek mennyei krémességben találnak egymásra, a mogorva hangulatok és a legnemesebb vanília selymességének látszólagos ellentéte tökéletes harmóniában olvad össze. A vanília szerkezete egyébként nagyszerű finomsággal jelenik meg, molekuláit egyszerre érezzük a szánkban és szaglójáratunkban. Mindehhez egy vaskos mennyiségű komló csatlakozik végszóra; hatalmas robajjal búcsúzik a fenevad. 

2017. július 6., csütörtök

Struise Cuvée Delphine


Struise Cuvée Delphine (11,0%): Sötét, mint az éjszaka, veszedelmes testén kakaóbarna felhőhab pöffeszkedik, krémes lenyomatot hagyva a pohár falán minden egyes mozdulat alkalmával. Egy efféle festői kompozíció mögül csakis olyan illatok léphetnek előre, mint ennek a főzetnek az aromái. Parfümös kontúrokkal meghúzott kávé, földes étcsokoládé, kandiscukor, valamint pehelykönnyű whisky eleganciája libben fel egyszerre, mérnökök tervezte illatszerkezet. 
Kortyai felülmúlhatatlanul simák, a szénsavmolekulák halkan lapulnak meg a háttérben, szerény vibrálásuk kellő mértékben élénkíti meg az ízkolosszus minden egyes porcikáját. Az olvadékony csokoládépatak kávébabbal, kókusszal és vaníliával szegélyezett, az érett jellegről a fahordós nemesség, perzselő whisky-s karakter gondoskodik. 
Édes és testes, mindemellett kemény, tekintélyt parancsoló a szerkezet, a mennyiség azonban talán sohasem lehet elegendő ahhoz, hogy a már megannyiszor tapasztalt, legendás ital titkait megfejthessük. A Black Albert ugyanis egy olyasféle alapvetés, ami már önmagában is utánozhatatlanul mesteri, különféle variációival pedig szintén lehetetlen betelni. Így történt ez a Four Roses hordóban érlelt verzió kóstolása közben is. 

2017. június 27., kedd

Deschutes Obsidian Stout


Deschutes Obsidian Stout (6,4%): Éjfekete színű, kakaó-barnán pöffeszkedő habot produkáló, testesnek ható folyamot képző főzet, savanykásra pirított maláta, keserű csokoládé, friss komló jegyeit magán hordozó illatokkal. Bársonyos kortyai közepesen teltek, igényes tartalommal megtöltöttek, a letisztult, klasszikus vonalvezetésű stoutok kedvelőinek igényeire szabottak. Egy halovány égetett barnacukros, ízesített kávés karakter mindvégig a háttérben munkálkodik, az édesebb ízjegyek szerényen jelen vannak, összességében azonban a pörkölt maláta főszerepét élvezhetjük leginkább, azt megelőzően, hogy az elmaradhatatlan komlófüggöny legördülne. 

2017. június 18., vasárnap

Le Trou du Diable Sang-d’Encre


Le Trou du Diable Sang-d’Encre (5,5%): Fotogén alkatú, szurokszínű kanadai főzet, a kategórián belül szinte festeni sem lehetne szebbet. Pörkölt dió, kakaópor és magas kakaótartalmú étcsokoládé illatát rejti, szépen megkomponált teste tejszerű pályát biztosít a pörkölvények játékának, hamus, fás és földes jegyek keverednek össze, elegánsan siklanak útjukon. Szárazsága a végletekig kihegyezett, lehullott levelek hangulatát rejtő végszavát élvezetes tartalom előzi meg. Bár a típus nem a mérhetetlen izgalmakat tartogató műfajok egyike, ez a főzet a kategória egy igen masszív és hibátlan darabja. 

2017. június 8., csütörtök

New Belgium Trippel



New Belgium Trippel (7,8%): A kakasos üvegből már-már vészjóslóan kristálytiszta főzet keveredik elő, csekély mértékű és villáméletű hab képződik a tetején.
Számítógépes szoftverrel létrehozott belga aromák; mintha az erre vonatkozó összes szakkönyv minden egyes szavát betartva láttak volna hozzá a sör elkészítéséhez a mesterek, lényegében egy vérbeli tripel valamennyi jellemvonása egyszerre jelenik meg az illatában, parádésan gazdag kandiscukorporos, élesztőszörpös hangulatokat szabadítva el. 
Kellően pezsgő, élesztőtől harsogó test csatlakozik ez előzmények képéhez, mindez egy finomra hangolt malátás keretbe préselve. Jóleső komlós zárás simítja el az élmények sorát, s mi elégedetten nyugtázhatjuk: az amerikaiak a belga sörök készítéséhez is értenek.

2017. május 8., hétfő

Ballast Point Black Marlin Porter


Ballast Point Black Marlin Porter (6,0%): Éjfekete színben mutatkozik a Ballast Point Black Marlin nevű portere, amely kitöltve nagyszerűen sima test képét szolgáltatja, krémes habja ráérősen telepszik meg az italon. Vadnövényes komlótól vezérelt illatok röppennek fel a pohárból, a markáns pörkölés aromáival keveredve és kávés hangulatokat árasztva igen kedvező benyomásokat keltenek az itallal kapcsolatban, így ez a fázis is előrébb visz minket ahhoz, hogy önfeledten vessük bele magunkat az első kortyokba.
Selyemfonálból szőtt textúra, középsúlyú, ám hiányt semmiből nem szenvedő test alakja kerekedik ki, melyet súlyos mondanivalót hordozó, elegánsra pirított maláta szabályos ízjegyei, majd a komló vadabb hangvételű, korántsem háttérbe szoruló karaktere cifráz. Ez utóbbi a sör vezérfonalának is tekinthető, a porter jelleg klasszikus vonásait a komló-orientált főzetek izgalmai cifrázzák, a végeredmény pedig egy kikezdhetetlen stílusgyakorlat a sötét árnyalatok szerelmesei számára. 

2017. május 2., kedd

Troubadour Imperial Stout


Troubadour Imperial Stout (9,0%): Mintha csak egy külön kategória képviselőjével állnánk szemben, a Troubadour imperial stout-ja egy merőben egyedi karakterrel felvértezett ital benyomását kelti. Olajsima fekete színe és a rátelepedő krémes hab látványa már önmagában megér egy misét. Ez utóbbi aztán minden egyes korty után ragacsos szerkezettel kapaszkodik meg a pohár falán, így képezve egy cappuccino-vakolatot az üvegen. 
Meghökkentően bársonyos kávé, mazsola és aszalt szilva aromái olvadnak egybe, majd szövik körül az ital légterét, az égetett cukros, aszalványos lepel alól emellett minduntalan kidugja a fejét egy fanyarabb, élesztős fonat is. A bársonyos simaságú, de nem szirupszerű, kellően élénk test tartalmas mondanivalóval rendelkezik, nagyszerű kifinomultság jellemzi minden egyes kortyát, amiben a kávéval hígított keserű étcsokoládé finoman tejszínes jellege, az ideális hőmérséklet elérésével egyre masszívabb stout karakterisztikája, a pörkölt malátafolyam morcos komlóval karcosított zárása tündököl egyre szemkápráztatóbban. 
Ahogyan a Troubadour korábban kóstolt darabjaiban sem csalódtam, a most kóstolt típusról is csak elismerő szavakkal tudok beszélni. Egy amolyan középvonalas imperial stout, annak azonban az egyik legmegragadóbb példánya, amivel valaha találkoztam. 

2017. április 25., kedd

Struise Black Damnation II - Mocha Bomb


Struise Black Damnation II - Mocha Bomb (12,0%): A Black Damnation I és jelen Black Damnation II két egymást követő estén történő kóstolása remek alapot adhat az összehasonlításhoz, a helyzet tehát önmagáért beszél. Ami az összetevőket illeti, némi utánaolvasást követően megtudhatjuk, hogy a Black Albert ez esetben is alapját adja a sörnek, egészen pontosan 50 %-át szolgáltatja az italnak a kolumbiai kávébabon érlelt verzió. A másik felét egyenlő arányban a Hel & Verdoemenis Jack Daniels hordóban nemesített változata, valamint a Struise Cuvée Delphine nevű főzete teszi ki. Azoknak mondom, akik még velem tartanak, hogy ez utóbbi viszont a Black Albert Four Roses bourbon hordóban érlelődő típusa. Ez sokaknak elég is lehetne egyszerre, félig már én is elteltem magával az érzéssel, hogy hamarosan ezt a kavalkádot már a számban forgathatom meg. 
Az elégedettséget csak fokozta az a kinézet, amivel kitöltést követően örvendeztetett meg a fenevad. A démoni fekete testen csak egy szempillantás erejéig időzik a megszokott, fahéj és kakaópor színezetű bézs hab, megforgatva harsányan szórja félelmetes aromáit. Kávészirup, tüzes whiskey, bourbon vanília és megannyi elegáns csemege, nem kimondottan gyerekeknek való édesség. Ez hatványozottan igaz lehet az első kortyaira is, amik talán nem nagy meglepetésre az I-es verzió nyomán haladnak ízvilág tekintetében. A folyékony csokoládés, befőttszerű gyümölcsös vonal ez esetben is alapját képezi a főzetnek, a kávés hangulat, valamint az alkohol jobban kidomborodó, de semmiképpen nem kitüremkedő karaktere összetettebbé teszik a szerkezetet. 
Ha lehet, egy fokkal talán még férfiasabb ital, mint a Black Damnation I, legnagyobb erénye azonban a komplexitása, végtelen mélységei, zabolázhatatlannak tűnő, valójában inkább mérnökien megtervezett vadsága. Minden egyes korty felér egy robbanással, amint a csokoládéfagylaltra öntött cseresznyeszirup, a vaníliás kávé és a whiskey-vel megbolondított krémlikőr okozta ingerek vad ámokfutásba kezdenek. Színtiszta varázslat minden egyes perce. 

2017. április 16., vasárnap

Struise Black Damnation I - Black Berry Albert


Struise Black Damnation I - Black Berry Albert (13,0%): A Struise Black Damnation sorozatának bármely tagját régóta várt, kedves ismerősként fogadnám, kiváltképp, ha a történet egyik legelső szereplőjéről, a Black Albert fekete szederrel ízesített, egy évig portói hordóban érlelt változatáról van szó. 
A méretes palackból zubogva tör elő a kőolajszármazékokat idéző test, a bézs színben pompázó krémes habmező rétegei alól a természet ősi aromái hömpölyögnek; faforgácsos, ódon illatok találkoznak a földre hullott bogyós gyümölcsök erjedésig érett jegyeivel. Bársonyos étcsokoládé, édes vörösbor, datolya és bőr emlékképei versenyeznek intenzitásban; unalomig ismert változatosság. 
A földcsuszamlás menetrendszerűen érkezik a kompótszerű test ízjegyeinek megjelenésével, kirobbanó természete ontja magából a vaníliás krémesség keretein belül megmutatkozó szedres és cseresznyés, gyógynövénylikőrös, kakaós és forró csokoládés hangulatokat. A műalkotás jelleget azonban épp azok a stílusjegyek kölcsönzik az italnak, amiket egzakt módon meghatározni szinte lehetetlen; csakúgy, mint a sorozat általam ismert többi tagját, rabul ejtő karakter jellemzi. 

2017. április 8., szombat

Gulden Draak The Brewmasters Edition


Gulden Draak The Brewmasters Edition (10,5%): A klasszikus Gulden Draak whiskey-hordóban érlelt változatához lehetett szerencsém ezúttal, a whiskey típusáról az üveg címkéje nem tesz említést. Opálos borostyánszínénél festeni sem lehetne szebbet, s az efféle testnek kijáró habtakaró sem maradhat el a vizuális élmény teljesebbé tétele érdekében. 
A jól ismert, alapverzió által örök érvényűvé tett aromákat is örömmel üdvözölhetjük, a komplexitás bugyrai között itt-ott felfedezhetővé válik egy férfias vonalvezetésű, érett illatszerkezet is, így az aszalt sárgabarackos, szilvás és mazsolás, likőrrel töltött tejcsokoládé és krémes marcipán szövevényébe elegánsan vegyül egy karakteres, testesebb alkoholokat idéző, fahordós jellemvonás is. 
Íze szikrázóan egyedi, természetesen a normál Gulden Draak karakterisztikáját követő módon, az érlelés adta többlet itt is a likőrszerű édességfolyam és aszalványfergeteg adta határokon belül, a sejtelmesen megcsillanó, száraz lecsengésű, ír whiskey-t idéző, enyhén vaníliás fuvallatban keresendő. 
Úgy sejtem, a további érlelés csodákra lenne képes ezzel a palackkal, az ízek egy leheletnyit nyersek még, minél érettebb állapotában látnánk hozzá az elfogyasztásához, annál nagyobb élményekkel ajándékozna meg minket. Ez természetesen mit sem von le szinte semmihez sem fogható értékéből, felejthetetlen élmény minden egyes kortya. 

2017. április 2., vasárnap

Ellezelloise Hercule Stout


Ellezelloise Hercule Stout (9,0%): Masszív fekete ital, lágy és krémes habbal, sült húsos, vaníliás-tejszínes, erősen pörkölt, bőrszerű aromával. Bársonyos teste kiugrásmentesen közvetíti a pirított elemek minden egyes zamatát, telt ízei nagyszerűen idézik egy robusztus porter és testesebb dubbel jellemvonásait. Az alkohol mindvégig a háttérben marad, leginkább sejtelmesen édes jegyei színezik ki és lágyítják kissé a feszes kompozíciót. 

2017. március 23., csütörtök

St. Bernardus Pater 6


St. Bernardus Pater 6 (6,7%): Gesztenye barna szín, cappuccino-szerű és hosszan tartó habréteg; ilyen egy vizuális téren tökéletes belga apátsági dubbel. Szinte ontja magából a pikánsan élesztős, fűszeres, almás, pirított magvas aromákat, mely összetevők mesterien elevenednek meg az első kortyok során, tejes-tejszínes, enyhén kókuszos és vaníliás, tehát messzemenőkig krémes szerkezetben. Az alkohol szinte láthatatlan, a pörkölt maláta édes alapjain felépülő karakter lebilincselően elegáns, nagyszerűen kiegyensúlyozott, megnyerő modora markáns, ugyanakkor mindenféle szerénytelenség nélküli. Pont olyan, amilyennek a típus egyik mintapéldányának lennie kell. 

2017. március 20., hétfő

Petrus Gouden Tripel


Petrus Gouden Tripel (7,5%): Teaszínű test, krémes habpaplan, autentikus tripel-illatok, melyek között a malátásan édeskés, fanyar élesztős aromák viszik a prímet, amikhez később a jól ismert marcipános árnyalat is csatlakozik. Selymes zamatai szerényen kenődnek el a nyelvünkön, itt-ott lógnak ki kicsit a kartonosan száraz, illetve néhol élesen alkoholos, zöldséges ízjegyek. Kissé nyers az összhatás, elnézően kortyolgatva azonban csalódást semmiképpen nem okoz. 

2017. március 17., péntek

Rodenbach Grand Cru


Rodenbach Grand Cru (6,0%): Tudván, hogy milyen típusú sörről van szó, és ismervén a stílus klasszikus jegyeit, már a pohárba töltéskor beindulnak a pavlovi reflexek, így készülve fel lélekben egy nagy adag szájösszehúzó hatás befogadására. Mahagóni színére vékonyka hab telepszik, illata fanyar, száraz pezsgős, játékos selyemcukor bevonattal ellátott almaecetes aroma. Simulékony kortyai rendkívül kiegyensúlyozottak, lekerekítettek, az ízjegyek nem metsző éllel, inkább lekerekítetten hordozzák magukon a savanyúság nemes és komplex jellegét. Az üdén gyümölcsös tartalom és a boros lecsengés tovább mélyíti az eleganciát, majd a kandiscukor és krémes maláta lágyítja az összképet, ami végeredményben olyannyira barátságos, hogy a műfajjal ismerkedők számára a "sour ale"-ek belépő darabja is lehetne. 

2017. március 13., hétfő

Petrus Speciale


Petrus Speciale (5,5%): Mély tónusú, borostyán színű főzetünk megnyerő, tarkabarka illatokat terít szét a levegőben, üde és friss aromái között a pihekönnyű vattacukor játékos hangulata, a maláta simulékony karaktere és a komló fanyar éle egyaránt felfedezhető. A legnagyobb meglepetést az íze okozza, mely a tipikus belga szerkezetben testet öltő, azonban a lehető legvisszafogottabb édességtartalmú, szinte lágeresen komor és egyszerű, óvatosan komló-orientált és lágyan élesztős összhatást produkál. Korántsem unszimpatikus az eredmény, azonban semmiképpen nem egy tipikus belga ale. 

2017. március 4., szombat

Firestone Walker Double Jack IPA


Firestone Walker Double Jack IPA (9,5%): Lehengerlő megjelenése már az üvegén is megmutatkozik, sugárzó exkluzivitással mutatkozik meg előttünk a legendás palackok egyike. A Firestone Walker dupla india pale ale-jének kóstolását követően vélhetően nem egyebet kell majd megállapítanom, mint hogy a legjobb imperial IPA, amit eddigi pályafutásom során alkalmam volt elfogyasztani, az ez a példány-e. 
Vizuális síkon nemigen okoz csalódást, a krémes habja és narancstea-színű mézteste közötti kontraszt látványa már önmagában is megér egy misét. A karizmatikus illatok széles spektruma ront ránk hirtelen, így alkalmunk nyílik megcsodálni a vérbeli amerikai vonalat az illatok terén megjelenítő szikrázó komlós, fenyős-gyantás fergeteg pazar játékát. Férfi parfüm, tarka virágok, almás pite, méz és karamell szertelen aromái cifrázzák az élénk képet, gazdagsága szűnni nem akaró. A kortyok kirobbanóak, teltek, szépen strukturáltak, pontosak, de korántsem unalmas hangvételűek. Mértékletes, bodzaszörpös, karamelles, akácmézes édesség szövi körül a feszes szerkezetet, élénk és vibráló jegyeit nem győzzük csodálni. 
Közepesen száraz, nem kimondottan keserűség-orientált ital, a hangsúly sokkal inkább a mesterien kivitelezett, minden elemében magával ragadó, elmélyült ízvilág lebilincselő jellegére helyeződik. Boróka bogyós, sárgadinnyés lecsengéssel búcsúzik, karaktere emlékezetes marad, mintegy etalonként szolgál a műfaj egyéb képviselőinek vonatkozásában, s ezzel a korábban feltett kérdésre is sejtelmes választ adtam.