2017. október 15., vasárnap

Firestone Walker Sucaba


Firestone Walker Sucaba (13,5%): Mahagóni teste jelentéktelen méretű, ám annál izgalmasabb habot fejleszt a pohárba töltés során, karakteres, masszív italok habfedőjének képe ez. Roppant súlyos illatnyalábjai éretten elegáns főzetek lakhelyeként szolgáló fahordó rajzolatát veszik fel, tölgyes karakterek töltik meg tartalommal a kókuszos-vaníliás, mazsolás, szűnni nem akaróan összeszedett kompozíciót. 
Krémes, folyékony falatokkal fedezhetjük fel szikrázóan izgalmas, komplex szerkezetét, amiben a tagadhatatlanul angol modorú ízjegyek táncot járnak a hordóérlelés mesteri módon kivitelezett jellegének magával ragadó komponenseivel. Csípős, pergő kortyai szabályozott tüzes hangulatot árasztanak, minőségi alkoholok körvonala bontakozik ki a betyáros bourbon fonalától vezérelt, elgondolkodtatóan összetett és sima szerkezetben.
Visszafogottan édes maláta alkoholos csintalansággal teletűzdelt jellege, markáns lecsengésű, angolszász stílusú képek ízletes összessége. Az egyik legjobb barley wine, amit valaha ittam. 

2017. október 8., vasárnap

Firestone Walker 17 (XVII Seventeenth Anniversary Ale)


Firestone Walker 17 (XVII Seventeenth Anniversary Ale) (13,3%): A Firestone Walker aranykezű mesterei és szakértő segítői 2013-as évének megkoronázása a főzet, melyhez hozzájutni kiváltságnak számít. A művészi gonddal összeállított keverék a 17. évfordulóra az előző évi változatban is megtalálható összetevők mesteri elegyét nyújtja, jelen esetben egy imperial brown ale karakterét helyezve a középpontba, a különböző hordók lelke azonban ismét mennyei lenyomatot hagy minden egyes komponensen. 
Mahagóni teste ha lehet, még ékesebb köntöse az italnak a 16. évfordulós változathoz képest, illatai azonban kevésbé zabolázhatatlanok, lekerekített élűek, puhábbak és inkább mélyek, mint szertelenül szerteágazóak. Vaníliás kávé, mandulás likőr, konyak és szivarfüstös bourbon hangulatát árasztó pirított mogyorós aromák. Olajos kortyai súlyosak, kerekek, ugyancsak élesen alkoholosak, masszív, de elegáns párlatok képei köszönnek vissza belőlük. 
Olvasztott csokoládé, bourbon vanília, likőrös kókusz és fahéjas marcipán elemei sorakoznak kimeríthetetlen erővel, miközben a stílusok színpadán a bársonyos imperial stoutok és klasszikusan markáns barley wine-ok jegyei viaskodnak a háttérben, a típusok egymásnak feszülése azonban korántsem képez feloldhatatlan ellentéteket, leginkább a lágy harmónia érzése az, amit az egyes karakterek egymáshoz idomulása során tapasztalhatunk. 
A 16. verzióhoz képest a brit jellegzetességeket ez esetben igazi amerikai vérvonal váltja, összességében némileg sötétebb, azonban kevésbé vad, elegánsabb változatát adva a Firestone Walker főzeteinek legnemesebb változata nyújtotta varázselegynek. 

2017. október 1., vasárnap

Firestone Walker 16 (XVI Sixteenth Anniversary Ale)


Firestone Walker 16 (XVI Sixteenth Anniversary Ale) (13,0%): Alighanem az egyik legexkluzívabb főzet, amihez az eddigiek során alkalmam volt hozzájutni, így annak rendje és módja szerint láttam neki a tapasztalatok kialakításának. Kellemes bevezetőként a míves doboz tartalmaként felbukkanó személyes hangvételű levél, informatív dokumentum sorai szolgálnak, a terjedelmes irományt olvasva egyre nagyobb késztetést érzünk, hogy saját magunk vonjuk le a hordóérlelés magasiskolájának gyümölcsére vonatkozó következtetéseket. 
Kitűzött célként annak beváltását határoztam meg, ami az egyik legmegkapóbb üzenete a leírásnak, nevezetesen az arról történő megbizonyosodást, miszerint ez az alkotás több, mint az egyes komponensek összessége. Ezt annak ellenére kívánom leellenőrizni, hogy az egyes speciális összetevők bármelyikéhez szerencsém lehetett volna korábban. Itt ugyanis olyan főzetekről van szó, amik bár önálló formájukban kereskedelmi forgalomban is kaphatóak, a hordóérlelés súlya azonban mindegyik típusra jótékonyan nehezedik. 
Így alakult, hogy a kitöltött, szinte hab nélküli mélybarna ital, mely vöröses reflexeket csillant meg, szinte semmihez sem foghatóan komplex aromahalmazt robbantott fel a levegőben. A szivárványszínű detonáció lehengerlő elegyét adja a legkiválóbb bourbon-ök, tequila, dohánylevél, kakaó és marcipán parfümös aromáinak, minden további szó felesleges cicomázása lenne a parádésan egyedi, utánozhatatlan illatoknak. Testének rejtelmei szinte felfedhetetlenek, mindenesetre a telt, de nem túl szirupos textúra szédítően mély, a rengeteg felfedeznivaló talán még a rendelkezésre álló kiszerelésnél is nagyobb űrtartalomért kiált.
Csípős alkoholosság árad belőle, a különféle szeszes italok harmonikus egymásra találása izgalmakkal teli. Fűszeres, borókabogyós, dohányos, marcipános és olvasztott csokoládés hangulatok tömkelege, brit karakterrel megtámogatott szerkezet tárul elénk, mely egyébként nem feltétlenül a tonnás súlya, semmint bámulatosan komplex karaktere által vési be névjegyét a különleges sörök szeretőinek hálás emlékezetébe. 

2017. szeptember 24., vasárnap

The Bruery Sucré


The Bruery Sucré (16,9%): Az egyik legexkluzívabb megjelenésű palack, amihez sörös pályafutásom alatt alkalmam volt hozzájutni, a beltartalom nagyszabású jellegéhez pedig a legcsekélyebb mértékű kételyem sem fért. 
Kólaszínű testet emlegetni egy efféle kaliberű főzet esetében talán szentségtörésnek tűnhet, a mélygesztenye karakter és a hamar elillanó habgyűrű mindenesetre jól ismert vendégek a magas alkoholtartalmú, nehéz formátumú amerikai darabok esetében. Marcipánmasszás bevonattal átszőtt fahordós, átütő erejű alkoholos aromái semmi esélyt nem hagynak a nyugalomra, szinte felperzselik a levegőt a whiskys illatjegyek. Nincs más hátra, mint hogy olajos és izgalmakkal teli kortyaiba vessük magunkat, melyeket csupán jelzés értékkel szellősít meg egy szerény szánsavháló. 
Kirobbanó erejű, mégis mérnöki módon megszerkesztett karakter, melyet nem győzünk csodálni, erejének nagysága miatt azt várjuk, mikor hatalmasodik el az alkoholfok okozta élmény az ízkompozíció összeszedettségén; a rendezettség azonban nemigen akar szűnni, a hatalmas energia kordában van tartva. Modernebb hangulattal átitatott, nemes quadrupel jellemvonásai elevenednek meg, vaníliás-fás karakter érett zamatai mazsolás, szilvabefőttes, tonnás súlyú ízjegyekkel találkoznak. A végletekig érett gyümölcsök legjava komoly alkoholok jótékony pártfogásában teljesedik ki, kókuszos tejcsokoládé színesíti a testet, majd egy hosszú utóéletű, sötét hangulatban vibráló, likőrösen karcos jelleg teszi fel a koronát a feledhetetlenül egyedi kompozícióra. 
Az efféle italok a sörös tapasztalatok mérföldköveiként szolgálnak, általuk új szintre helyezhetjük a különböző típusú főzetekről alkotott képünk minőségét. Egyértelmű, hogy a típus általam kóstolt darabjainak legjobbika, feledhetetlen élmény volt minden egyes kortya. 

2017. szeptember 16., szombat

Lost Abbey The Angels Share - Bourbon Barrel


Lost Abbey The Angels Share - Bourbon Barrel (12,5%): Egy kevés utánajárást azért megkövetelt, mire arra a megállapításra jutottam, hogy a kezemben lévő Lost Abbey darab a Bourbon Barrel-verziót testesíti meg, mivel az üveg címkéje nem feltétlenül nyújt egyértelmű iránymutatást az ügyben. A Ratebeer honlapján az alap verzió és a bourbon hordóban érlelt típus címkéje sem passzol azzal a változattal, amit az utóbbi főzet neve alatt szerepeltetve alkalmam volt megszerezni, az interneten rendelkezésre álló fotók azonban a birtokomban lévő üveg képét örökítik meg a "Bourbon Barrel" karakterrel felruházott ital vonatkozásában. 
Kólaszín-árnyalatú testére halovány habréteg ül, keskeny karimájú fedelet rajzolva az italra. Az illatai egyszerűen utánozhatatlanok, a legelegánsabb barley wine-aromák, amiket valaha éreztem. A puha selyemcukros, édesített paradicsomleves, fodormentás és pillecukros csemege hangulata kóstolásra buzdít, hívogató aromái egyszerre simák és feltűnésmentesek, ugyanakkor megismételhetetlenül egyedi stílusúak, kókuszos fahordós, vajas bourbon-karakterű, mazsolás hangulatúak. 
Ízvilága a mennyei manna körvonalait hordozza, keserédes datolya és füge, mályvacukor, vaníliás whisky jegyeit jeleníti meg, vakító élénkségű aromái apró szénsavbuborékokkal tarkított kortyokban öltenek testet, melyek olajosan csúsznak. A hordóérlelés jótékony hatása már-már tökéletesnek ható szerkezetet biztosít a főzetnek, a karakteres árpaborok szerelmesei mindenesetre ne keresgéljenek tovább. 

2017. szeptember 9., szombat

Lost Abbey Deliverance


Lost Abbey Deliverance (12,5%): Mélybarna, imperial stout-szerű ital gurul ki a nagyszabású üvegből, gyűszűnyi, mégis sokatmondó, marcona italokon rendre felbukkanó típusú habkéreggel. Nagy formátumú, strukturált, magas százalékú alkoholok detonációja érkezik meg aztán lehengerlő erővel, az illatmolekulák egyszerűen belefúródnak a receptorainkba. Tüzes bourbon-aromái konyakkal átitatott faháncs, forró étcsokoládé, karamellás-kakaós-kókuszos-vaníliás belga édességek hangulatát egyszerre idézik meg; sötét és rabul ejtő a kezdés. 
Mint az várható volt, a kortyok önálló életre kelnek, és bár az alkohol masszív jelenléte a whiskys, brandys jegyekkel felülírhatatlan, sokszínű és megfejthetetlenül összetett jellege mentén lenyűgöző karakterek sokasága tárul elénk. Bár a jellemvonásai közeli rokonságot mutatnak egy vérmesebb imperial stouttal, jellege kevésbé testes és mérsékeltebb módon szirupos, azonban megdöbbentő vadsággal párosul. 
Mindez a kolosszális szerkezet egy bársonyosan szétterülő kakaós lepelbe van burkolva, mely simulékony étcsokoládés jegyekkel csalogat, a masszív alkoholos test vaníliás bourbon fergetege azonban megmutatja igazi erejét. Szeszben ázott fahordó füstös malátás zamatainak élét sós karamella lágysága puhítja, majd keserű likőrök zord lecsengése karcolja össze a képet. Kaliberénél fogva fontos alkalmak méltó kísérője lehet. 

2017. szeptember 4., hétfő

La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #17

La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #17 (10,0%): A La Trappe Quadrupel 17-es számú érlelt verzióját muskotályos hordó felhasználása teszi egyedivé, bár színében és külső jellegzetességeiben igen hasonló karakterrel rendelkezik, mint a korábban kóstolt típusok. Sötét rézszínét csupán jelzés értékű hab borítja, mely egy krémes gyűrű formájában mindvégig megmarad az italon. Kecses illatai édes fehérbor, légies sárgadinnye és leheletnyi vanília hangulatát hordozzák, majd ízre is nagyszerűen hozza az aromák által megfestett képet. Telt, mély ízjegyei mézes sárgabarack, meggylekvár és vörös gyümölcsök befőttjének levét idéző szerkezetet formáznak meg, gazdag, mézédes maláta alapjait likőrszerű, izgalmas komponensek játéka színesíti, közepesen száraz, marcipános utóízű befejezés teszi igazán összetetté a benyomásokat. 

2017. augusztus 26., szombat

La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #15


La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #15 (10,0%): A 13-as verzió után a 15-ös számot viselő, oloroso főszereplésével készült hordóérlelt változatnak láttam neki, melyben a legmeghatározóbb illatjegyeket a fehérboros, pálinkás hangulatok közvetítik. Kinézet terén követi a nemesített Quadrupelek jellemvonásait, kisujjnyi habja bronzszínű testre telepszik. Száraz, fanyar illatjegyei komoly, fehérboros szerkezettel meglepett trappista karakter tükröződései; visszafogott, selymes szerkezete fás, vaníliás, karamelles hangulatokat tartogat, összetett jellege kifinomult trappista ital jellemvonásait idézi. Ideális szénsavassága megfelelő keretet biztosít a száraz fehérbor belga jellemvonásokkal átitatott hangulatának feltérképezéséhez, a hordóérlelés egyik legexkluzívabb eredményét izgalmas vonások színesítik az extravagáns összhatás kiváltása érdekében. 

2017. augusztus 19., szombat

Prairie Artisan Ales Fred’s Blend


Prairie Artisan Ales Fred’s Blend (13,0%): Éjfekete, olajosnak ható imperial stout érkezik a feltűnő címkéjű üvegből, keskeny, fahéjszínű habbal a tetején. Intenzív, mély, sötét aromák; kávé, fekete földből kihúzott gyökerek könyörtelenségét vaníliás és marcipános könnyedség lengi körül - félelmetes kavalkád járja át a levegőt. Tengermély szerkezete megmarkolja és rabul ejti az ízlelőbimbókat, vészjósló hangulata feketébe öltözteti az ízeket. Vad és kiszámíthatatlan jegyeinek vibrálása bár egy pillanatra sem hagyja lankadni a figyelmet, a mesterien megszerkesztett karakter megnyugvással tölti el a súlyos jellemvonások szerelmeseinek receptorait. 
A címkén feltüntetett komponensek szép egymásutánban jelennek meg - kávé, kakaó, vanília harmonikus egymásra találása tüzes paprika felügyelete mellett következik be. A selymes keretben versenyre kelnek a légiesen könnyed, a koromsötét tónusú és a pikánsan izgalmas jegyek, amik egy érett, tökéletesre finomított testben öltenek testet, nem hagyva kétséget afelől, hogy az egyik legjobb imperial stoutot áll módunkban kortyolgatni. 

2017. augusztus 13., vasárnap

La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #13


La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #13 (10,0%): La Trappe Quadrupelhez egy ízben volt már szerencsém, természetesen messzemenőkig elégedett voltam az eredménnyel. Az pedig csak a legbizarrabb esetben fordulhatna elő, hogy a különféle bámulatos módon történő érlelés a hátrányára válna egy efféle formátumú italnak. 
A "Batch 13"-ként számon tartott verzió legnagyobb hányadában burgundi hordóban nemesedett, a hatás azonban a vártnál is jobban lenyűgözött. Fekete tea színű testén szerény hab húzódik, ez mondhatni igencsak természetes. Illatai meseszerűek, a hordóban történő érlelés megtette a hatását, vaskos, karizmatikus vonásokkal ruházva fel a főzetet. Scotch-szerű, vaníliás, marcipános-mandulás aromák feszülnek egymásnak, ázott tölgyfachips mézzel megcsorgatva; lehengerlő összhatás. Félédes vörösbor jegyei, visszafogott, simogató szénsavhálóval körbefonva; mézes, karamellás, trópusi gyümölcsök aszalványai, likőrszerű édesség szárazabb befejezéssel. 
Minden kortya vibráló hangulatot áraszt, az érlelésnek ez esetben valóban súlya van. A fékezhetetlenül intenzív komponensek kikezdhetetlen kötéssel kapcsolódnak össze, a masszív szerkezet körvonalai mégis kecses, elegáns módon rajzolódnak ki. Egyszerűen tökéletes alkotás! 

2017. augusztus 6., vasárnap

Lost Abbey 10 Commandments


Lost Abbey 10 Commandments (10,0%): Kevés olyan gyártó van a sörfőzés tágas világában, melyek esetében az egyes palackok külleme annyira összhangban lenne a beltartalommal, mint ahogy az a Lost Abbey darabok esetén megfigyelhető. Az üvegben lapuló "belgian strong ale" kifejezetten egy olyan típus, amihez a főzde mesterei eszeveszettül értenek, ezt pedig anélkül is elmondhatnám, hogy belekóstolnék a sörbe; az összefüggés kulcsa ez esetben is a dizájnban keresendő. Egy szó mint száz, remekbe szabott palackokat készítenek a kaliforniai zsenik. 
Kitöltve olyan, amilyennek lennie kell, rubinos árnyalatokat megcsillantó, tengermély barna tónusú testére a krémesség mesterfokát jelentő, soha el nem múló habréteg omlik. Tejszínillatú habja alól megannyi belga csemege képe kapaszkodik elő; pirosgyümölcs-lekvár, szilvalé, füge és egyéb aszalványok, selyemcukros édesség árnyalatai telepszenek meg a levegőben. A kategória kereteit szinte szétfeszítő módon robbannak az ízjegyek, enyhén pezsgő édes vörösbor, krémes alkoholok, befőttszerű komponensek főszerepe köré izgalmas összetevők színes hada gyűlik. Az édeskés jelleget a mézes mazsola, kekszes-sütis-lekváros hangulatok erősítik, de a mélység és összetettség foka a legmagasabb minőségbeli elvárásoknak is maradéktalanul megfelel. A vibráló befejezést aztán fűszeresen száraz utóíz színesíti, kerekebbé téve az összhatást. Egészen kivételes, igazán autentikus alkotás. 

2017. július 22., szombat

Gouden Carolus Cuvee Van De Keizer Blauw


Gouden Carolus Cuvee Van De Keizer Blauw (11,0%): Gyönyörű belga főzet testet öltésének lehetünk tanúi a Cuvée Van De Keizer Blauw pohárba töltését követően, külső jellegzetességei az előzetesen elvárt módon formálódnak tökéletessé, átlátszatlan kólaszínéhez mennyeien krémes habpaplan tojáshéj árnyalata ad kontrasztot. Selymes, krémes, bársonyos illatok, mindenféle jelző helyénvalóvá válik az aromák terén is, ami egyébként leginkább a textúrát lenne hivatott jellemezni. Füge, datolya, vörösbor; aszalványok, magvak tejszínes fürdőjének nyalábjai kapaszkodnak össze puha szálaikkal - összetéveszthetetlen belga aromák. 
Ahogy az lenni szokott a kivételesen minőségi főzetek esetében, az illatok adta körvonalakat mesterien harmonikus módon tölti meg tartalommal az ízjegyek kifinomult játéka; utánozhatatlanul krémes szerkezetben testesülnek meg a mazsolás, aszalt szilvás, gyümölcskenyeres komponensek. Simogató, tejszínes karakter öleli körbe az egyébként igen érett, nemesnek ható szerkezetet, amit a vörösboros, egyszerre túlérett és fanyar gyümölcsös hangulatok elegáns alkoholfátyollal fedett jellege biztosít. 
Amellett, hogy hibákat nagyítóval sem igen találunk benne, határozottan érlelésért kiált a főzet nagyszabású teste, így aki kellő eltökéltséget érez magában, mindenképpen tegye el egy pár hosszú évre, az eredmény valószínűleg lehengerlő lesz. 

2017. július 12., szerda

Ballast Point Victory at Sea


Ballast Point Victory at Sea (10,0%): A Ratebeer-en leadott értékelések alapján a Ballast Point legjobb főzete ez az imperial porter, vélhetően keveseknek lesz tehát vele problémája. A kólaszínű ital tekintélyt parancsoló, keskeny és sima bézs habbal köszön be, majd ezeréves fa háncsának fekete földből előásott illatmolekulái lopóznak elő ódon rejtekükből, s ha mindez kevés lenne, a bársonyos kávé és isteni vanília párosának utánozhatatlan aromái garantáltan a "10 pontos" kategória irányába mutatnak. 
Sötét ízei magával ragadó mélységekbe vezetnek, a földes-fás, keserű csokoládés jegyek mennyei krémességben találnak egymásra, a mogorva hangulatok és a legnemesebb vanília selymességének látszólagos ellentéte tökéletes harmóniában olvad össze. A vanília szerkezete egyébként nagyszerű finomsággal jelenik meg, molekuláit egyszerre érezzük a szánkban és szaglójáratunkban. Mindehhez egy vaskos mennyiségű komló csatlakozik végszóra; hatalmas robajjal búcsúzik a fenevad. 

2017. július 6., csütörtök

Struise Cuvée Delphine


Struise Cuvée Delphine (11,0%): Sötét, mint az éjszaka, veszedelmes testén kakaóbarna felhőhab pöffeszkedik, krémes lenyomatot hagyva a pohár falán minden egyes mozdulat alkalmával. Egy efféle festői kompozíció mögül csakis olyan illatok léphetnek előre, mint ennek a főzetnek az aromái. Parfümös kontúrokkal meghúzott kávé, földes étcsokoládé, kandiscukor, valamint pehelykönnyű whisky eleganciája libben fel egyszerre, mérnökök tervezte illatszerkezet. 
Kortyai felülmúlhatatlanul simák, a szénsavmolekulák halkan lapulnak meg a háttérben, szerény vibrálásuk kellő mértékben élénkíti meg az ízkolosszus minden egyes porcikáját. Az olvadékony csokoládépatak kávébabbal, kókusszal és vaníliával szegélyezett, az érett jellegről a fahordós nemesség, perzselő whisky-s karakter gondoskodik. 
Édes és testes, mindemellett kemény, tekintélyt parancsoló a szerkezet, a mennyiség azonban talán sohasem lehet elegendő ahhoz, hogy a már megannyiszor tapasztalt, legendás ital titkait megfejthessük. A Black Albert ugyanis egy olyasféle alapvetés, ami már önmagában is utánozhatatlanul mesteri, különféle variációival pedig szintén lehetetlen betelni. Így történt ez a Four Roses hordóban érlelt verzió kóstolása közben is. 

2017. június 27., kedd

Deschutes Obsidian Stout


Deschutes Obsidian Stout (6,4%): Éjfekete színű, kakaó-barnán pöffeszkedő habot produkáló, testesnek ható folyamot képző főzet, savanykásra pirított maláta, keserű csokoládé, friss komló jegyeit magán hordozó illatokkal. Bársonyos kortyai közepesen teltek, igényes tartalommal megtöltöttek, a letisztult, klasszikus vonalvezetésű stoutok kedvelőinek igényeire szabottak. Egy halovány égetett barnacukros, ízesített kávés karakter mindvégig a háttérben munkálkodik, az édesebb ízjegyek szerényen jelen vannak, összességében azonban a pörkölt maláta főszerepét élvezhetjük leginkább, azt megelőzően, hogy az elmaradhatatlan komlófüggöny legördülne. 

2017. június 18., vasárnap

Le Trou du Diable Sang-d’Encre


Le Trou du Diable Sang-d’Encre (5,5%): Fotogén alkatú, szurokszínű kanadai főzet, a kategórián belül szinte festeni sem lehetne szebbet. Pörkölt dió, kakaópor és magas kakaótartalmú étcsokoládé illatát rejti, szépen megkomponált teste tejszerű pályát biztosít a pörkölvények játékának, hamus, fás és földes jegyek keverednek össze, elegánsan siklanak útjukon. Szárazsága a végletekig kihegyezett, lehullott levelek hangulatát rejtő végszavát élvezetes tartalom előzi meg. Bár a típus nem a mérhetetlen izgalmakat tartogató műfajok egyike, ez a főzet a kategória egy igen masszív és hibátlan darabja. 

2017. június 8., csütörtök

New Belgium Trippel



New Belgium Trippel (7,8%): A kakasos üvegből már-már vészjóslóan kristálytiszta főzet keveredik elő, csekély mértékű és villáméletű hab képződik a tetején.
Számítógépes szoftverrel létrehozott belga aromák; mintha az erre vonatkozó összes szakkönyv minden egyes szavát betartva láttak volna hozzá a sör elkészítéséhez a mesterek, lényegében egy vérbeli tripel valamennyi jellemvonása egyszerre jelenik meg az illatában, parádésan gazdag kandiscukorporos, élesztőszörpös hangulatokat szabadítva el. 
Kellően pezsgő, élesztőtől harsogó test csatlakozik ez előzmények képéhez, mindez egy finomra hangolt malátás keretbe préselve. Jóleső komlós zárás simítja el az élmények sorát, s mi elégedetten nyugtázhatjuk: az amerikaiak a belga sörök készítéséhez is értenek.

2017. május 8., hétfő

Ballast Point Black Marlin Porter


Ballast Point Black Marlin Porter (6,0%): Éjfekete színben mutatkozik a Ballast Point Black Marlin nevű portere, amely kitöltve nagyszerűen sima test képét szolgáltatja, krémes habja ráérősen telepszik meg az italon. Vadnövényes komlótól vezérelt illatok röppennek fel a pohárból, a markáns pörkölés aromáival keveredve és kávés hangulatokat árasztva igen kedvező benyomásokat keltenek az itallal kapcsolatban, így ez a fázis is előrébb visz minket ahhoz, hogy önfeledten vessük bele magunkat az első kortyokba.
Selyemfonálból szőtt textúra, középsúlyú, ám hiányt semmiből nem szenvedő test alakja kerekedik ki, melyet súlyos mondanivalót hordozó, elegánsra pirított maláta szabályos ízjegyei, majd a komló vadabb hangvételű, korántsem háttérbe szoruló karaktere cifráz. Ez utóbbi a sör vezérfonalának is tekinthető, a porter jelleg klasszikus vonásait a komló-orientált főzetek izgalmai cifrázzák, a végeredmény pedig egy kikezdhetetlen stílusgyakorlat a sötét árnyalatok szerelmesei számára. 

2017. május 2., kedd

Troubadour Imperial Stout


Troubadour Imperial Stout (9,0%): Mintha csak egy külön kategória képviselőjével állnánk szemben, a Troubadour imperial stout-ja egy merőben egyedi karakterrel felvértezett ital benyomását kelti. Olajsima fekete színe és a rátelepedő krémes hab látványa már önmagában megér egy misét. Ez utóbbi aztán minden egyes korty után ragacsos szerkezettel kapaszkodik meg a pohár falán, így képezve egy cappuccino-vakolatot az üvegen. 
Meghökkentően bársonyos kávé, mazsola és aszalt szilva aromái olvadnak egybe, majd szövik körül az ital légterét, az égetett cukros, aszalványos lepel alól emellett minduntalan kidugja a fejét egy fanyarabb, élesztős fonat is. A bársonyos simaságú, de nem szirupszerű, kellően élénk test tartalmas mondanivalóval rendelkezik, nagyszerű kifinomultság jellemzi minden egyes kortyát, amiben a kávéval hígított keserű étcsokoládé finoman tejszínes jellege, az ideális hőmérséklet elérésével egyre masszívabb stout karakterisztikája, a pörkölt malátafolyam morcos komlóval karcosított zárása tündököl egyre szemkápráztatóbban. 
Ahogyan a Troubadour korábban kóstolt darabjaiban sem csalódtam, a most kóstolt típusról is csak elismerő szavakkal tudok beszélni. Egy amolyan középvonalas imperial stout, annak azonban az egyik legmegragadóbb példánya, amivel valaha találkoztam. 

2017. április 25., kedd

Struise Black Damnation II - Mocha Bomb


Struise Black Damnation II - Mocha Bomb (12,0%): A Black Damnation I és jelen Black Damnation II két egymást követő estén történő kóstolása remek alapot adhat az összehasonlításhoz, a helyzet tehát önmagáért beszél. Ami az összetevőket illeti, némi utánaolvasást követően megtudhatjuk, hogy a Black Albert ez esetben is alapját adja a sörnek, egészen pontosan 50 %-át szolgáltatja az italnak a kolumbiai kávébabon érlelt verzió. A másik felét egyenlő arányban a Hel & Verdoemenis Jack Daniels hordóban nemesített változata, valamint a Struise Cuvée Delphine nevű főzete teszi ki. Azoknak mondom, akik még velem tartanak, hogy ez utóbbi viszont a Black Albert Four Roses bourbon hordóban érlelődő típusa. Ez sokaknak elég is lehetne egyszerre, félig már én is elteltem magával az érzéssel, hogy hamarosan ezt a kavalkádot már a számban forgathatom meg. 
Az elégedettséget csak fokozta az a kinézet, amivel kitöltést követően örvendeztetett meg a fenevad. A démoni fekete testen csak egy szempillantás erejéig időzik a megszokott, fahéj és kakaópor színezetű bézs hab, megforgatva harsányan szórja félelmetes aromáit. Kávészirup, tüzes whiskey, bourbon vanília és megannyi elegáns csemege, nem kimondottan gyerekeknek való édesség. Ez hatványozottan igaz lehet az első kortyaira is, amik talán nem nagy meglepetésre az I-es verzió nyomán haladnak ízvilág tekintetében. A folyékony csokoládés, befőttszerű gyümölcsös vonal ez esetben is alapját képezi a főzetnek, a kávés hangulat, valamint az alkohol jobban kidomborodó, de semmiképpen nem kitüremkedő karaktere összetettebbé teszik a szerkezetet. 
Ha lehet, egy fokkal talán még férfiasabb ital, mint a Black Damnation I, legnagyobb erénye azonban a komplexitása, végtelen mélységei, zabolázhatatlannak tűnő, valójában inkább mérnökien megtervezett vadsága. Minden egyes korty felér egy robbanással, amint a csokoládéfagylaltra öntött cseresznyeszirup, a vaníliás kávé és a whiskey-vel megbolondított krémlikőr okozta ingerek vad ámokfutásba kezdenek. Színtiszta varázslat minden egyes perce.