2017. június 18., vasárnap

Le Trou du Diable Sang-d’Encre


Le Trou du Diable Sang-d’Encre (5,5%): Fotogén alkatú, szurokszínű kanadai főzet, a kategórián belül szinte festeni sem lehetne szebbet. Pörkölt dió, kakaópor és magas kakaótartalmú étcsokoládé illatát rejti, szépen megkomponált teste tejszerű pályát biztosít a pörkölvények játékának, hamus, fás és földes jegyek keverednek össze, elegánsan siklanak útjukon. Szárazsága a végletekig kihegyezett, lehullott levelek hangulatát rejtő végszavát élvezetes tartalom előzi meg. Bár a típus nem a mérhetetlen izgalmakat tartogató műfajok egyike, ez a főzet a kategória egy igen masszív és hibátlan darabja. 

2017. június 8., csütörtök

New Belgium Trippel



New Belgium Trippel (7,8%): A kakasos üvegből már-már vészjóslóan kristálytiszta főzet keveredik elő, csekély mértékű és villáméletű hab képződik a tetején.
Számítógépes szoftverrel létrehozott belga aromák; mintha az erre vonatkozó összes szakkönyv minden egyes szavát betartva láttak volna hozzá a sör elkészítéséhez a mesterek, lényegében egy vérbeli tripel valamennyi jellemvonása egyszerre jelenik meg az illatában, parádésan gazdag kandiscukorporos, élesztőszörpös hangulatokat szabadítva el. 
Kellően pezsgő, élesztőtől harsogó test csatlakozik ez előzmények képéhez, mindez egy finomra hangolt malátás keretbe préselve. Jóleső komlós zárás simítja el az élmények sorát, s mi elégedetten nyugtázhatjuk: az amerikaiak a belga sörök készítéséhez is értenek.

2017. május 8., hétfő

Ballast Point Black Marlin Porter


Ballast Point Black Marlin Porter (6,0%): Éjfekete színben mutatkozik a Ballast Point Black Marlin nevű portere, amely kitöltve nagyszerűen sima test képét szolgáltatja, krémes habja ráérősen telepszik meg az italon. Vadnövényes komlótól vezérelt illatok röppennek fel a pohárból, a markáns pörkölés aromáival keveredve és kávés hangulatokat árasztva igen kedvező benyomásokat keltenek az itallal kapcsolatban, így ez a fázis is előrébb visz minket ahhoz, hogy önfeledten vessük bele magunkat az első kortyokba.
Selyemfonálból szőtt textúra, középsúlyú, ám hiányt semmiből nem szenvedő test alakja kerekedik ki, melyet súlyos mondanivalót hordozó, elegánsra pirított maláta szabályos ízjegyei, majd a komló vadabb hangvételű, korántsem háttérbe szoruló karaktere cifráz. Ez utóbbi a sör vezérfonalának is tekinthető, a porter jelleg klasszikus vonásait a komló-orientált főzetek izgalmai cifrázzák, a végeredmény pedig egy kikezdhetetlen stílusgyakorlat a sötét árnyalatok szerelmesei számára. 

2017. május 2., kedd

Troubadour Imperial Stout


Troubadour Imperial Stout (9,0%): Mintha csak egy külön kategória képviselőjével állnánk szemben, a Troubadour imperial stout-ja egy merőben egyedi karakterrel felvértezett ital benyomását kelti. Olajsima fekete színe és a rátelepedő krémes hab látványa már önmagában megér egy misét. Ez utóbbi aztán minden egyes korty után ragacsos szerkezettel kapaszkodik meg a pohár falán, így képezve egy cappuccino-vakolatot az üvegen. 
Meghökkentően bársonyos kávé, mazsola és aszalt szilva aromái olvadnak egybe, majd szövik körül az ital légterét, az égetett cukros, aszalványos lepel alól emellett minduntalan kidugja a fejét egy fanyarabb, élesztős fonat is. A bársonyos simaságú, de nem szirupszerű, kellően élénk test tartalmas mondanivalóval rendelkezik, nagyszerű kifinomultság jellemzi minden egyes kortyát, amiben a kávéval hígított keserű étcsokoládé finoman tejszínes jellege, az ideális hőmérséklet elérésével egyre masszívabb stout karakterisztikája, a pörkölt malátafolyam morcos komlóval karcosított zárása tündököl egyre szemkápráztatóbban. 
Ahogyan a Troubadour korábban kóstolt darabjaiban sem csalódtam, a most kóstolt típusról is csak elismerő szavakkal tudok beszélni. Egy amolyan középvonalas imperial stout, annak azonban az egyik legmegragadóbb példánya, amivel valaha találkoztam. 

2017. április 25., kedd

Struise Black Damnation II - Mocha Bomb


Struise Black Damnation II - Mocha Bomb (12,0%): A Black Damnation I és jelen Black Damnation II két egymást követő estén történő kóstolása remek alapot adhat az összehasonlításhoz, a helyzet tehát önmagáért beszél. Ami az összetevőket illeti, némi utánaolvasást követően megtudhatjuk, hogy a Black Albert ez esetben is alapját adja a sörnek, egészen pontosan 50 %-át szolgáltatja az italnak a kolumbiai kávébabon érlelt verzió. A másik felét egyenlő arányban a Hel & Verdoemenis Jack Daniels hordóban nemesített változata, valamint a Struise Cuvée Delphine nevű főzete teszi ki. Azoknak mondom, akik még velem tartanak, hogy ez utóbbi viszont a Black Albert Four Roses bourbon hordóban érlelődő típusa. Ez sokaknak elég is lehetne egyszerre, félig már én is elteltem magával az érzéssel, hogy hamarosan ezt a kavalkádot már a számban forgathatom meg. 
Az elégedettséget csak fokozta az a kinézet, amivel kitöltést követően örvendeztetett meg a fenevad. A démoni fekete testen csak egy szempillantás erejéig időzik a megszokott, fahéj és kakaópor színezetű bézs hab, megforgatva harsányan szórja félelmetes aromáit. Kávészirup, tüzes whiskey, bourbon vanília és megannyi elegáns csemege, nem kimondottan gyerekeknek való édesség. Ez hatványozottan igaz lehet az első kortyaira is, amik talán nem nagy meglepetésre az I-es verzió nyomán haladnak ízvilág tekintetében. A folyékony csokoládés, befőttszerű gyümölcsös vonal ez esetben is alapját képezi a főzetnek, a kávés hangulat, valamint az alkohol jobban kidomborodó, de semmiképpen nem kitüremkedő karaktere összetettebbé teszik a szerkezetet. 
Ha lehet, egy fokkal talán még férfiasabb ital, mint a Black Damnation I, legnagyobb erénye azonban a komplexitása, végtelen mélységei, zabolázhatatlannak tűnő, valójában inkább mérnökien megtervezett vadsága. Minden egyes korty felér egy robbanással, amint a csokoládéfagylaltra öntött cseresznyeszirup, a vaníliás kávé és a whiskey-vel megbolondított krémlikőr okozta ingerek vad ámokfutásba kezdenek. Színtiszta varázslat minden egyes perce. 

2017. április 16., vasárnap

Struise Black Damnation I - Black Berry Albert


Struise Black Damnation I - Black Berry Albert (13,0%): A Struise Black Damnation sorozatának bármely tagját régóta várt, kedves ismerősként fogadnám, kiváltképp, ha a történet egyik legelső szereplőjéről, a Black Albert fekete szederrel ízesített, egy évig portói hordóban érlelt változatáról van szó. 
A méretes palackból zubogva tör elő a kőolajszármazékokat idéző test, a bézs színben pompázó krémes habmező rétegei alól a természet ősi aromái hömpölyögnek; faforgácsos, ódon illatok találkoznak a földre hullott bogyós gyümölcsök erjedésig érett jegyeivel. Bársonyos étcsokoládé, édes vörösbor, datolya és bőr emlékképei versenyeznek intenzitásban; unalomig ismert változatosság. 
A földcsuszamlás menetrendszerűen érkezik a kompótszerű test ízjegyeinek megjelenésével, kirobbanó természete ontja magából a vaníliás krémesség keretein belül megmutatkozó szedres és cseresznyés, gyógynövénylikőrös, kakaós és forró csokoládés hangulatokat. A műalkotás jelleget azonban épp azok a stílusjegyek kölcsönzik az italnak, amiket egzakt módon meghatározni szinte lehetetlen; csakúgy, mint a sorozat általam ismert többi tagját, rabul ejtő karakter jellemzi. 

2017. április 8., szombat

Gulden Draak The Brewmasters Edition


Gulden Draak The Brewmasters Edition (10,5%): A klasszikus Gulden Draak whiskey-hordóban érlelt változatához lehetett szerencsém ezúttal, a whiskey típusáról az üveg címkéje nem tesz említést. Opálos borostyánszínénél festeni sem lehetne szebbet, s az efféle testnek kijáró habtakaró sem maradhat el a vizuális élmény teljesebbé tétele érdekében. 
A jól ismert, alapverzió által örök érvényűvé tett aromákat is örömmel üdvözölhetjük, a komplexitás bugyrai között itt-ott felfedezhetővé válik egy férfias vonalvezetésű, érett illatszerkezet is, így az aszalt sárgabarackos, szilvás és mazsolás, likőrrel töltött tejcsokoládé és krémes marcipán szövevényébe elegánsan vegyül egy karakteres, testesebb alkoholokat idéző, fahordós jellemvonás is. 
Íze szikrázóan egyedi, természetesen a normál Gulden Draak karakterisztikáját követő módon, az érlelés adta többlet itt is a likőrszerű édességfolyam és aszalványfergeteg adta határokon belül, a sejtelmesen megcsillanó, száraz lecsengésű, ír whiskey-t idéző, enyhén vaníliás fuvallatban keresendő. 
Úgy sejtem, a további érlelés csodákra lenne képes ezzel a palackkal, az ízek egy leheletnyit nyersek még, minél érettebb állapotában látnánk hozzá az elfogyasztásához, annál nagyobb élményekkel ajándékozna meg minket. Ez természetesen mit sem von le szinte semmihez sem fogható értékéből, felejthetetlen élmény minden egyes kortya. 

2017. április 2., vasárnap

Ellezelloise Hercule Stout


Ellezelloise Hercule Stout (9,0%): Masszív fekete ital, lágy és krémes habbal, sült húsos, vaníliás-tejszínes, erősen pörkölt, bőrszerű aromával. Bársonyos teste kiugrásmentesen közvetíti a pirított elemek minden egyes zamatát, telt ízei nagyszerűen idézik egy robusztus porter és testesebb dubbel jellemvonásait. Az alkohol mindvégig a háttérben marad, leginkább sejtelmesen édes jegyei színezik ki és lágyítják kissé a feszes kompozíciót. 

2017. március 23., csütörtök

St. Bernardus Pater 6


St. Bernardus Pater 6 (6,7%): Gesztenye barna szín, cappuccino-szerű és hosszan tartó habréteg; ilyen egy vizuális téren tökéletes belga apátsági dubbel. Szinte ontja magából a pikánsan élesztős, fűszeres, almás, pirított magvas aromákat, mely összetevők mesterien elevenednek meg az első kortyok során, tejes-tejszínes, enyhén kókuszos és vaníliás, tehát messzemenőkig krémes szerkezetben. Az alkohol szinte láthatatlan, a pörkölt maláta édes alapjain felépülő karakter lebilincselően elegáns, nagyszerűen kiegyensúlyozott, megnyerő modora markáns, ugyanakkor mindenféle szerénytelenség nélküli. Pont olyan, amilyennek a típus egyik mintapéldányának lennie kell. 

2017. március 20., hétfő

Petrus Gouden Tripel


Petrus Gouden Tripel (7,5%): Teaszínű test, krémes habpaplan, autentikus tripel-illatok, melyek között a malátásan édeskés, fanyar élesztős aromák viszik a prímet, amikhez később a jól ismert marcipános árnyalat is csatlakozik. Selymes zamatai szerényen kenődnek el a nyelvünkön, itt-ott lógnak ki kicsit a kartonosan száraz, illetve néhol élesen alkoholos, zöldséges ízjegyek. Kissé nyers az összhatás, elnézően kortyolgatva azonban csalódást semmiképpen nem okoz. 

2017. március 17., péntek

Rodenbach Grand Cru


Rodenbach Grand Cru (6,0%): Tudván, hogy milyen típusú sörről van szó, és ismervén a stílus klasszikus jegyeit, már a pohárba töltéskor beindulnak a pavlovi reflexek, így készülve fel lélekben egy nagy adag szájösszehúzó hatás befogadására. Mahagóni színére vékonyka hab telepszik, illata fanyar, száraz pezsgős, játékos selyemcukor bevonattal ellátott almaecetes aroma. Simulékony kortyai rendkívül kiegyensúlyozottak, lekerekítettek, az ízjegyek nem metsző éllel, inkább lekerekítetten hordozzák magukon a savanyúság nemes és komplex jellegét. Az üdén gyümölcsös tartalom és a boros lecsengés tovább mélyíti az eleganciát, majd a kandiscukor és krémes maláta lágyítja az összképet, ami végeredményben olyannyira barátságos, hogy a műfajjal ismerkedők számára a "sour ale"-ek belépő darabja is lehetne. 

2017. március 13., hétfő

Petrus Speciale


Petrus Speciale (5,5%): Mély tónusú, borostyán színű főzetünk megnyerő, tarkabarka illatokat terít szét a levegőben, üde és friss aromái között a pihekönnyű vattacukor játékos hangulata, a maláta simulékony karaktere és a komló fanyar éle egyaránt felfedezhető. A legnagyobb meglepetést az íze okozza, mely a tipikus belga szerkezetben testet öltő, azonban a lehető legvisszafogottabb édességtartalmú, szinte lágeresen komor és egyszerű, óvatosan komló-orientált és lágyan élesztős összhatást produkál. Korántsem unszimpatikus az eredmény, azonban semmiképpen nem egy tipikus belga ale. 

2017. március 4., szombat

Firestone Walker Double Jack IPA


Firestone Walker Double Jack IPA (9,5%): Lehengerlő megjelenése már az üvegén is megmutatkozik, sugárzó exkluzivitással mutatkozik meg előttünk a legendás palackok egyike. A Firestone Walker dupla india pale ale-jének kóstolását követően vélhetően nem egyebet kell majd megállapítanom, mint hogy a legjobb imperial IPA, amit eddigi pályafutásom során alkalmam volt elfogyasztani, az ez a példány-e. 
Vizuális síkon nemigen okoz csalódást, a krémes habja és narancstea-színű mézteste közötti kontraszt látványa már önmagában is megér egy misét. A karizmatikus illatok széles spektruma ront ránk hirtelen, így alkalmunk nyílik megcsodálni a vérbeli amerikai vonalat az illatok terén megjelenítő szikrázó komlós, fenyős-gyantás fergeteg pazar játékát. Férfi parfüm, tarka virágok, almás pite, méz és karamell szertelen aromái cifrázzák az élénk képet, gazdagsága szűnni nem akaró. A kortyok kirobbanóak, teltek, szépen strukturáltak, pontosak, de korántsem unalmas hangvételűek. Mértékletes, bodzaszörpös, karamelles, akácmézes édesség szövi körül a feszes szerkezetet, élénk és vibráló jegyeit nem győzzük csodálni. 
Közepesen száraz, nem kimondottan keserűség-orientált ital, a hangsúly sokkal inkább a mesterien kivitelezett, minden elemében magával ragadó, elmélyült ízvilág lebilincselő jellegére helyeződik. Boróka bogyós, sárgadinnyés lecsengéssel búcsúzik, karaktere emlékezetes marad, mintegy etalonként szolgál a műfaj egyéb képviselőinek vonatkozásában, s ezzel a korábban feltett kérdésre is sejtelmes választ adtam. 

2017. február 23., csütörtök

Gusswerk Nicobar India Pale Ale


Gusswerk Nicobar India Pale Ale (6,4%): Mély borostyán színe és krémes, rendkívül telt, tört fehér habja magával ragadó, illatai pedig nemkülönben lehengerlőek. Folytatódik a krémes vonulat, masszaszerűen áll össze a mangós, aszalt sárgabarackos, enyhén nemespenészes, élesztős jegyek tompa kavalkádja, puha aromái tartalmas india pale ale benyomását keltik. 
Csalódnunk ezt követően sem kell, a trópusi gyümölcs-koktélos hangulat bár nincs tonnányi építőanyaggal alátámasztva, a nagyszerűen összetartó, tartalmas ízvilágot produkáló komponensek fokozatmentesen elénk táruló összjátéka minden igényt kielégítő. Kör alakú malátás pályán mangó, mandarin, sárgabarack-szeletek édesítik meg az utat, majd a célegyenes felé tartva egy marcipános sugallat röpíti tovább a szimpatikus szerkezetet.
Szénsavtartalma szintén ideális keretet biztosít tartalma önfeledt megtapasztalásának, melynek során egy kellően testes, közepesen szirupos IPA képe rajzolódik ki nagy adag gyümölcsösséggel, hosszan elnyúló, tompa és száraz faleveles befejezéssel. Kirobbanó jellemvonások nélküli, de mindenképpen szerethető karakterű osztrák főzet. 

2017. február 18., szombat

Petrus Dubbel Bruin


Petrus Dubbel Bruin (6,5%): Puha, vajas habbal nyit, gesztenyebarna testet mutat, mazsolás, diós, krémes élesztős aromákat enged szabadjára. Tejszínes, bársonyosan puha kortyai szinte simogatják a nyelvünket, kiugrásmentes szerkezete fekete gyümölcsös, pirított magvas, tejcsokoládés zamatokkal teletűzdelve ejti rabul fogyasztóját. Valóban egy tökéletesen eltalált karakterű dubbel. 

2017. február 5., vasárnap

Milánó 2017

A 2017. év kezdetén utam Milánóba vezetett, s az előjelek a sörös élményekben történő megmerítkezés esélyére igen kedvezően alakultak. Ezt támasztotta alá a Ratebeer listája a legkiválóbb helyek rangsora vonatkozásában, s az éppen akkor a 14. helyen tanyázó Lambiczoon-t valóban ígéretes sörözőként jellemezném. Azt már csak kifelé menet nyugtáztam, hogy az étteremként is funkcionáló hely hűtője jó néhány speciális és ritka darabot rejtegetett, jómagam nem ezen a helyen töltekeztem fel leginkább különleges sörökből. 

A római sörözések hangulata ugyanis ezen a vidéken is visszaköszönt, miután a leghangulatosabb helyeknek itt is azok bizonyultak, amelyek bár sörboltként futnak, egy-két csap és az italok helyben történő elfogyasztásának lehetősége által felértékelődnek. Egy ilyen helyen akadtam rá néhány kivételes üvegre, amelyek valójában akár otthonról is beszerezhetőek lettek volna, így kuriózumnak a szó szoros értelmében nem nevezhetők, de számomra csak rendelés útján váltak volna elérhetővé, ezáltal mégsem volt olyan mindennapi a helyzet. 

Sörfronton tehát talán nem a legerősebb város Milánó - s különösen Velence, ahol a blog témakörével egybevágó kalandokban nem is részesültem, bár keresni sem kerestem azokat -, a fantasztikus napok megkoronázásához ideális eszköznek bizonyultak az elérhető, alábbiakban felsorolt finomságok. 


Baladin Pop (5,0%): Sápadt sárga színe szinte súlytalanul könnyed, bár igen frissítő, intenzív ízjegyek nélküli tartalommal bír. Aromái a játékos komló növényszáras jellege mentén határozhatóak meg, ízvilága kissé lapos, bár valóban üdítő, halovány zöldalmás színezetű, gabonás beütésű, kissé szellős komlóital benyomását kelti. Semmi különös tehát, könnyű, sebesen csúszó itóka.

Great Divide Hibernation Ale (8,7%): Mahagóni színű teste és a rátelepedő krémes, ragacsos habja angolosan krétaporos, kéksajtos, édeskésen nemespenészes, marcipános színezetű illatokat rejt. Ízvilága kövérkés malátajegyek sokasága, melyek mézes-karamellás, pörkölt köntösben sorakoznak, csúszósan kesernyés lenyomatot hagynak, s száraz, de tartalmas levezetéssel búcsúznak.

To Øl Fall Of Man Barrel Aged (11,4%): Éjfekete testén csak néhol hatol át némi fény, bézs színű habja krémesnek, ragadósnak tűnik. Mandulás, marcipános, meggymagos, túlérett cseresznyés illatai a legjobb főzetek velejárói, melyhez egy alkoholban ázott fahordó dongáinak aromája társul, így aztán jobbat már csak kötözködve kívánhatnánk az illatok terén. Konyakmeggyes, rumos csokoládés, bonbonos kortyok következnek ezután, a kávés, kakaós, vaníliás jegyek a marcipános desszertszerűséggel kiegészülve így tökéletes imperial porter benyomását keltik. Ami akár igaz is lenne, ha a szerkezetet nem találnánk egy egészen kicsit szellősnek, legalábbis ilyen összetevőkhöz mérten. Összességében azonban remek főzet, tartalmas, ízletes és izgalmas ital.

Omnipollo / Dugges Anagram Blueberry Cheesecake Stout (12,0%): Észveszejtő illatokkal indít a svéd kreálmány, pontosan olyanokkal, amelyek a lehető legtávolabb állnak a hagyományos értelemben vett sör fogalmától, rendszerint mégis a legkitűnőbb főzetek velejárói. Ez esetben a trüffel, créme brulée, vanília, s nem utolsó sorban, de még mennyire, hogy nem, a sajttorta össze nem téveszthető karaktere tehető felelőssé a zűrzavarért. Kávélikőr, forró csokoládé, mályvacukor, csokiszirup, áfonya képe köszön vissza az ízében, s nem tudom, a sajttortát említettem-e már... A desszertkölteményhez hasonlatos ízvilága mellett a szerkezete is a tökéletesség határát súrolja, az alkohol lába lóg csak ki néhol, ami egy 12%-os sör esetében több, mint megbocsátható, ha azonban valahonnan pontot kellene vonni, talán ez lenne az a terület. Ettől függetlenül jelenleg az egyik legjobb imperial stout az európai piacon.

Evil Twin Michigan Maple Jesus (12,0%): Igencsak fergeteges aromákkal indít ez a palack is, férfias csemegekosár hangulatát viseli magán a melaszos, barnacukros, vaníliás, ázott tölgyfahordós, juharszirupos, bourbon-jegyektől roskadozó illatszerkezet. Jól ismert benyomások ezek, ilyen bevezető ritkán szokott csalódást okozni. Így tehát nem ért váratlanul az sem, amikor egy, az illataihoz fogható tartalom tárult fel előttem, benne ha lehet, még több nyalánkság, mint ahogyan azt az aromák előrevetítették. Csokoládészirup, kókusz, tejkaramella, vaníliakrém elemeivel szegélyezett ösvényen haladunk az egyre karakteresebb, fahordós, fahéjasan fűszeres, juharszirupos, s a végén már egészen száraz, alkoholos mondanivaló kiteljesedéséig. Mindez mesterien finomra hangolt módon, ideális szénsavtartalommal és testességgel, kellő eleganciával tálalva. Ismét egy emlékezetes alakítás.
(Ratebeer link)

Baladin Xyauyù Birra Da Divano Riserva Teo Musso (13,5%): Mennyei aromái szinte leírhatatlanok, ezerféle színben játszanak, leginkább azonban a likőrökben ázó aszalványok koordináta-rendszerében képzelhetőek el. Vanília, karamellizált cukor, portói, édeskés faháncs, dió, mazsola csemegeszerű karaktere illatában; rumos, karamellás, desszertboros, likőrös jegyek selymes, olajos kavalkádja ízében. Intenzitása a rövid italokéval vetekszik, komplexitása, desszertszerű jellege ellenére is zseniálisan rétegzett, elegáns vonalai mégis egy kimagasló értékkel bíró barley wine képét festik meg. 

Baladin Terre Riserva Teo Musso 2012 (11,0%): Szénsav nélküli, réz színű teste zserbós illatokat szolgáltat, ázott fahordó karakterét adja, napon szárított cukrozott paradicsom, ősidők óta aszalódó mazsola aromáival köszön be. Ízre kicsit savanykás élű, karamellás, kekszes, brandys, melengetően alkoholos, de nem csípős, teaszerűen fűszeres, olajos szerkezetű, kifogástalanul sima ital. A Xyauyu-val nem vetekszik, de lehengerlő főzet ez is. 

Baladin Lune Riserva Teo Musso 2010 (11,5%): A szinte már megszokott diós, mazsolás, zserbós, aszús jegyek szűrődnek ki tekintélyt parancsoló intenzitással, melyek alatt egy süteménytésztás, kuglófos, aranymazsolás, kandírozott gyümölcsös, mandulás ízvilág lapul. Igazi csemegekosár, csak kapkodjuk a fejünket, minden korty valóságos ízfergeteg mázsás súlyú jegyeit hordozza, komótosan csordogálva, olajos lenyomatot hagyva szánknak minden szegletében. A fehérboros jelleg mentén alakul a szerkezet, a lehető legközelebbi rokonságba kerülve azzal, a barley wine-karaktert mindenesetre remekül kiegészítve. 

Birrificio del Ducato Verdi Imperial Stout (8,2%): Kávészínű testére cappuccino hab telepszik krémesen, vastagon, mely alól kakaós, csokoládés és nem meglepő módon presszókávés aromák kandikálnak ki. Egyenletesen sima szerkezete ideális szénsavtartalommal bír, benne a pörkölt malátás jegyek is teltnek és kereknek hatnak. Keserédes zamatait egy igazi rafinéria követi, meglepetésszerű tüzesség ugrik elő végszóként, a csilipaprika könnyed pikantériája zárja az egyébként kiugrásoktól és vad tartalomtól mentes karakter pályafutását. 

Elav Humulus Black Ipa (6,6%): Aromás feketeség, intenzíven komlózott black IPA, kellemes olasz főzet. Szegfűszáras árnyalatú illatai pörkölt elemekkel keverednek, szimpatikus a bevezetés, kereknek tűnik a kép. Megnyerő a szerkezet is, kellően teltek az ízjegyek, a szénsavtartalom is megfelelő. Bár maga a stílus nem az én világom, ez esetben a pirított magvas, gyantás hangulatú, egyszerre zöldes és fekete színezetű kortyok igencsak egyben vannak, így hát könnyedén gurultak lefelé a kóstolgatás során. 

2017. január 21., szombat

2016 legjobb főzetei

A 2016. év ha lehet, sörfronton az eddigi legjobbnak bizonyult, jó pár különleges főzetben bővelkedett, lehetőséget nyújtott néhány igazán kiváló és korábban rendszerint elérhetetlennek hitt példány becserkészéséhez, emellett stílusbeli változatossággal is örvendeztetett. Egyvalami maradt szinte változatlan az előző évekhez képest, az pedig az imperial stoutok és belga karakterisztikájú italok túlsúlya. 

Semmi értelme tagadni, e két típus nálam abszolút elsőbbséget élvez. Különösen az előbbi műfaj az, amely szinte kifogyhatatlan garmadáját képezi a jelölteknek, a legnehezebb feladatnak ebből a kategóriából bizonyult kiválasztani a legjobbakat. A tavalyi évhez képest most mégis kurtítottam kissé a listán, így megpróbáltam a számomra legkedvesebb stílusok 5 legszimpatikusabb képviselőjét kiválasztani. 

Ez alól természetesen az imperial stoutok kategóriája a kivétel, ahol a munkaanyag terjedelme miatt eleve 10 főzetes listában gondolkodtam, s ahol egy igen kedvező benyomásokat hagyó svéd főzet személyében került beiktatásra egy ráadás. A kellő mennyiségű elemmel nem rendelkező csoportok megmaradt kiválóságai ezt követően egy vegyes kategóriába sorolódtak, melyek stílusbeli vonásaik terén bár különbözőek, az okozott benyomások kedvező emlékei könnyedén összetartozóvá teszik őket. 

A legjobbak összeírása során segítségemre volt a Ratebeer éves szintű adatokat összefoglaló statisztikai funkciója is, mely kitűnően nyomon követhetővé teszi az adott időszakbeli ténykedésünket, esetemben az alábbiak szerint. 

TOP 5 AMERICAN STRONG ALE 
The Bruery Melange #3 (16,9% - american strong ale - USA) 
Prairie Coffee Okie (13,0% - american strong ale - USA) 
Arrogant Southern Charred (12,6% - american strong ale - USA) 
Stone Bastard’s Midnight Brunch (12,7% - american strong ale - USA) 
Port Brewing Older Viscosity (12,0% - american strong ale - USA) 

TOP 5 BARLEY WINE 
AleSmith Old Numbskull (11,0% - barley wine - USA) 
Baladin Xyauyu Kentucky (14,0% - barley wine - Olaszország) 
Lervig Barley Wine 2016 (12,5% - barley wine - Norvégia) 
Hair of the Dog Fred (10,0% - barley wine - USA) 
De Molen / Zombier Skulls & Tentacles (11,5% - barley wine - Hollandia) 

TOP 5 BELGA STÍLUSÚ ALE 
Bush de Nuits (Scaldis Prestige de Nuits) (13,0% - belgian strong ale - Belgium) 
AleSmith Grand Cru (10,0% - belgian strong ale - USA) 
Nøgne Ø Quadrupel Red Wine Barrel Edition (15,5% - quadrupel - Norvégia) 
La Trappe Quadrupel Oak Aged Batch #21 (11,0% - quadrupel - Hollandia) 

TOP 5 IMPERIAL PORTER 
Evil Twin Imperial Doughnut Break (11,5% - imperial porter - USA) 
Evil Twin Lil’ B (11,5% - imperial porter - USA) 
Ægir Lynchburg Natt (10,0% - imperial porter - Norvégia) 
Buxton / Omnipollo Original Rocky Road Ice Cream (10,0% - imperial porter - Anglia) 
Omnipollo / Buxton Original Texas Pecan Ice Cream (10,0% - imperial porter - Svédország) 

TOP 10 + 1 IMPERIAL STOUT 
AleSmith Speedway Stout - Bourbon Barrel Aged (12,0% - imperial stout - USA) 
Mikkeller Beer Geek Vanilla Shake (Bourbon Edition) (13,0% - imperial stout - Dánia) 
Goose Island Bourbon County Stout (14,3% - imperial stout - USA) 
Struise Zombination (17,0% - imperial stout - Belgium) 
Cigar City Marshal Zhukov’s Imperial Stout (11,0% - imperial stout - USA) 
Prairie Apple Brandy Barrel Noir (12,0% - imperial stout - USA) 
Founders KBS (Kentucky Breakfast Stout) (11,2% - imperial stout - USA) 
Lervig / Hoppin’ Frog Sippin Into Darkness (12,5% - imperial stout - Norvégia) 
Prairie Birthday Bomb! (13,0% - imperial stout - USA) 

TOP 10 EGYÉB 
Struise Aardnon / Earthnun (8,0% - sour red/brown - Belgium) 
Cantillon Blåbær Lambik (5,0% - lambic style - fruit - Belgium) 
Omnipollo Nebuchadnezzar IIPA (8,5% - imperial IPA - Svédország)
American Solera Foeder Cerise (5,5% - sour/wild ale - USA) 
De Dolle Oerbier Special Reserva (13% - sour red/brown - Belgium)
Hill Farmstead Dorothy (2015-) (7,0% - saison - USA) 
Dunham The Red Sashes 2015 (Brett) (11,0% - fűszerezett ale - Kanada) 

Ez évben is érdemesnek találtam kiválasztani egy-egy amerikai és európai főzdét a legjobbak közül, illetve megválasztani az év általam legjobbnak ítélt amerikai és európai főzetét. Ez sem bizonyult egyszerű feladatnak, de az előző év által megkezdett útról nem kívántam letérni. Így történt, hogy az alábbi kiválóságokra esett a választásom. 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZDE 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZDE 

LEGJOBB AMERIKAI FŐZET 

LEGJOBB EURÓPAI FŐZET 

A feltüntetett sörök legtöbbjének tesztje az oldalon jelenleg még nem szerepel, mégpedig a már korábban hivatkozott okból kifolyólag, mivelhogy az egyes sörök gyorsabb tempóban fogynak, mint ahogyan a blog bejegyzései szaporodnak. A blog esetében bizonyos kiszámítható és rendszeres jelleg megvalósítására törekszem, amely ekképpen remekül biztosítható. Képes beszámoló tehát e helyütt nem készül, a fenti lista azonban garanciaként szolgál rá, hogy a hivatkozott főzetek előbb-utóbb viszontláthatóak lesznek itt. 

Bízom benne, hogy az idei év hasonló jókban fog bővelkedni minden sörbarát számára!

2016. december 28., szerda

Karácsony - Evil Twin Christmas Eve at a New York City Hotel Room


Evil Twin Christmas Eve at a New York City Hotel Room (10,0%): A karácsony elmúltával már csak az ünnepek meghitt kiegészítőinek fénye ragyogja be a téli estéket, melyet az utolsó karácsonyi palack hangulata próbál teljesebbé tenni. Szurokfekete ital barna színű habbal, vaskos, szójás, kávés és marcipános aromákkal, csokoládéfolyam testtel, karamellizált malátás jegyekkel, keserédes utóízzel. Jóleső tartalom, nem az a bohókás, inkább érett és megfontolt karakter hordozója, méltó betetőzése a karácsony kellemes és sörben gazdag perceinek. 

2016. december 27., kedd

Karácsony - Flying Monkeys Saint Beatnick Chocolate Stout


Flying Monkeys Saint Beatnick Chocolate Stout (7,7%): A kanadai főzde Mikulás-főzete aztán nem szűkölködik a csemegeszerű jegyekben, rubinos árnyalatokat megcsillantó, végtelenül mély, feketébe hajlóan barna színű teste már rögtön az elején káprázatos illatokat szór. Fantasztikus tejcsokoládés, holland kakaóporos, vajkaramellás, régi időket idéző szaloncukros aromákat, amelyek megédesítik a levegőt. Ízvilága nagyszerűen halad tovább a tejszerű hangulatok mentén, bársonyos, sima a szerkezet, a csokoládés jegyek valósággal bekenik a nyelvünket, parfümös, hosszú percekig érezhető zamatokat hagyva maguk után. Anélkül van tömve tartalommal, tökéletesen kerek és teljes értékű elemekkel, hogy az alkoholfok mértéke sietne a segítségére, s akár még az "imperial" jelző helytállóságához is fűzhető némi kétely, a karácsonyi ital minősége besorolástól függetlenül is vitán felül áll. 

2016. december 26., hétfő

Karácsony - Port Brewing Santas Little Helper - Bourbon Barrel


Port Brewing Santas Little Helper - Bourbon Barrel (12,0%): Az alap-verzió is kellemes emlékeket idézett bennem, nem tudtam hát elképzelni, hogy a bourbon-hordóban történő érlelés bármit is ronthatna a dolgon. Természetesen nem is kellett ilyesmivel számolni, ez egyből világossá vált a kitöltését követően, amikor a kólaszínű folyam ontani kezdte magából a legnagyobb örömmel fogadott mogyorós, kókuszos, vaníliás, whisky-s aromákat. A csonthéjasok fás illatai szolgálnak bevezetőül az olvasztott étcsokoládés, rummal ízesített kávés, törökmogyorós jegyek simulékony, közepesen élénk karakterének megnyilatkozásához; egy kifogástalan imperial stout, illetve egy lenyűgöző, ünnepi italnak szánt, s a cél elérésére tökéletesen alkalmas főzet testet öltéséhez.